Színház William Somerset Maugham Színház című regényének főszereplője Julia
Lambert, a tehetséges, szép, korosodó sztár, a harmincas évek nagy színésznője.
Baráti körében és munkahelyén, a színházban senki nem kételkedik abban, hogy
boldog és hűséges házasságban él színész férjével, Michaellel. Egy napon azonban
egy fiatal férfi jelenik meg a színen, akibe Julia menthetetlenül beleszeret, és
viszonyt kezd vele. Maugham regényében mesterien tárja fel a női lélek
rejtelmeit, miközben mindvégig fenntartja a feszültséget. Részlet A diéta! -
gondolta. - Mikor hatvanéves leszek, eleresztem magam. Annyi vajas kenyeret
fogok enni, amennyi csak belém fér. Reggelire meleg zsemlét fogok enni,krumplit
ebédre és krumplit vacsorára. És sört. Istenem,hogy szeretem a sört! Borsólevest
és paradicsomlevest;édes pudingot és cseresznyetortát. Tejszínt, tejszínt,
tejszínt! És isten engem úgy segéljen, spenótra rá sem nézek többet hátralevő
életemben. Mikor kész volt a masszázs, Evie hozott neki egy csészeteát, egy
szelet sonkát, amelyről a kövérjét már levágták,és egy kis száraz pirított
kenyeret. Julia felkelt, felöltözött,és lement Michaellel a színházba. Szeretett
ott lenni egy órával előbb, minta függönyt felhúzták. Michael továbbment,hogy
megvacsorázzék a klubjában. Evie előre ment taxin, úgyhogy mikor Julia beért az
öltözőjébe, már mindent rendben talált. Megint levetkőzött, és öltözőköpenyt
vett fel.Mikor leült öltözőasztala elé, látta, hogy friss virágok állnak egy
vázában. - Hé, ki küldte ezeket? Mrs. De Vries? Dolly óriási virágkosarat
küldött minden premierre és minden kétszázadik előadásra, ha volt olyan, és
közbenis, ahányszor virágot rendelt saját háza számára, mindig küldött Juliának
is. - Nem, miss. - Lord Charles? Lord Charles Tamerley Julia legrégibb és
legállhatatosabb rajongója volt, és ha elment egy virágkereskedés előtt,
többnyire megvolt benne a hajlam, hogy beugorjon,és néhány szál rózsát küldjön
neki. - Itt van a névjegy - mondta Evie. Julia megnézte. Mr. Thomas Fennell.
Tavistock Square. - Hogy lehet a Tavistock Square-en lakni? Ki a fene lehet ez,
Evie? - Biztosan valaki, akit levett a lábáról a miss végzetes szépsége, mi? -
Egy fontba is belekerülhettek. Pedig a Tavistock Square nem valami gazdag hely,
azt hiszem. Még az is lehet, hogy az illető egy hétig nem vacsorázott, hogy
megvehesse. - Nem hinném. Julia zsírfestékkel bekente az arcát. - Benned nincs
semmi romantika, Evie. Azért, mert nem vagyok kóristalány, nem tudod megérteni,
hogy valaki virágokat küld nekem. Pedig isten bizony, jobb lábam van, mint a
legtöbbnek. - Mindig a lábával jön elő. - Na hallod, hát vedd tudomásul, hogy
igenis büszke vagyok rá, hogy egy ismeretlen fiatalember virágokat küld nekem az
én koromban. Látod, ez is mutatja... - Ha most látná magát, nem küldene virágot,
ahogy én a férfiakat ismerem. - Menj a fenébe - mondta Julia. Mikor már jónak
találta a festést, és Evie ráadta harisnyáját és cipőjét, maradt még néhány
perce. Leült az asztalhoz, és nagyvonalú, bátor kézírásával áradozó köszönetet
írt Mr. Thomas Fennellnek a szép virágokért. Julia természettől fogva udvarias
volt, és azonkívül elve is volt, hogy válaszolt minden hízelgő levélre. Ez volt
a módja annak, hogy kapcsolatban legyen közönségével. Miután megcímezte a
levelet, a névjegyet a papírkosárba dobta, és kész volt, hogy felvegye azt a
ruháját, amelyet az első felvonásban hordott. Az ügyelő sorba kopogtatott az
öltözőkön. - Kezdjük, kérem. Ezek a szavak, bár isten tudja, már hányszor
hallotta őket, még mindig izgalommal töltötték el. Úgy felvillanyozták,mint
valami erősítő ital. Az életnek megint jelentősége volt.Kész volt, hogy a
látszatok világából átlépjen a valóságvilágába.