Sissi 2. - A birodalom úrnője ?A császárné olyan, mint egy gyerek a
tündérmesében. Jöttek a jó tündérek, csodás ajándékokat tettek a bölcsőjébe:
szépséget, bájt, eleganciát, méltóságot, belátást és észt. De aztán jött a rossz
tündér, és azt mondta, ?látom, megkaptál mindent, de én elintézem, hogy egyik se
hozzon neked boldogságot? Még a szépséged is fájdalmat okoz majd, és sosem
találsz békét.? Bécsben, a császári palota termeiben szól a keringő és patakzik
a pezsgő, de a csillogó díszletek mögött versengés és gyilkos intrika dúl.
Sissit, Ferenc József feleségét, népe tündérkirálynőjét fojtogatja a szigorú
udvari etikett és a kihűlt házasság feszültsége, s nyugtalansága egyre nő. A
szabadságra vágyó asszony gödöllői birtokán talál nyugalmat. Itt lovagol
szeretett paripáin, itt élvezi az anyaság örömeit imádott kislánya, Valéria
révén - és itt fogadja a magyar államférfi, Andrássy gróf látogatásait, a
férfiét, akit évek óta teljes szívéből szeret. Az idillinek azonban tragikus hír
vet véget: kisfia, Rudolf érdekében azonnal vissza kell térnie a fővárosba, a
pletykálkodás, irigység és bánat világába. Szerelem és veszteség, odaadás és
ellenszegülés - Sissi ellentmondásos vágyak közt hányódik: együtt tartsa a
családját, vagy elmeneküljön fullasztó házassága és a történelem viharai, a nagy
birodalmak összeomlásának baljós előjelei elől? A császárné végül kiköveteli
helyét a trónon férje oldalán, elnyeri népe és a világ szeretetét, és megmenti a
birodalmat. De vajon meg tudja-e menteni önmagát? És egyszer csak ott van;
olyan, amilyennek mondják: nem evilági szépség? Vonul lefelé az elegáns hotel, a
Beau Rivage lépcsőjén, fogja az ernyőt, kora őszi ragyogó napfény árasztja el a
sugárutat. Tömeg gyűlik köré, amikor rájönnek, hogy a császárnét látják. - Itt
jön! - Erzsébet császárné! - Sissi! Megy a rakparton a sétány és a várakozó
gőzhajó felé, egyetlen női kísérője szaporán szedi a lábát mellette, hogy lépést
tartson vele. Megjelenése elárulja, hogy nem közember: gyöngyházszínű bőre,
királynői alakja a szűk és magas nyakú kiskabátban, hosszú fekete szoknyája,
fekete kalapja dús gesztenyebarna haján. A haja - olyan híres, hogy még a férfi
is olvasott róla - sötét és hullámos, apró ezüstök csillognak benne. A férfi
végignéz toprongyos önmagán, rosszallóan szemléli a kosz félholdjait a körme
alatt, a szakadásokat viseltes nadrágján. Közelről bámulja az asszony arcát,
látja, ahogy pislog, ijedten, mint az üldözött állat. Hiszen az is,
természetesen: üldözött. Nemcsak ő üldözi, hanem mindenki. Ő, akárcsak a férfi,
menekül? Mögé lép, a vére dübörög, testében a fölismerés és lelkesültség
mámorító elegye vágtat. Néhány száz méterre ott a gőzös, egy közeli dokkban,
fekete füstöt pöfög a kék égre. A férfi a zsebébe nyúl, ujjai kitapintják a
pengét?