Paddy Clarke, hahaha 1968-at írunk. Paddy Clarke tízéves, és dúl benne a
felfedezés vágya. Olyan mohón olvas, ahogy csak gyerekek tudnak, és úgy gyűjti a
tényeket, mint a felnőttek az ősz hajszálakat és a parkolójegyeket. Vadóc
barátaival focizik, kovbojosat játszik, Barrytown-szerte belekarcolja a nevét a
száradó betonba, gyújtogat. Utálja az öccsét, Francist, mert? mert ezt így
szokás. És szereti a szüleit, de úgy tűnik, ők nem szeretik egymást, és Paddy
meg akarja érteni, hogy miért. Mindent lát maga körül, de egyre kevésbé ért
bármit is. A Booker-díjas Paddy Clarke, hahaha zseniálisan ragadja meg a
gyermekkor beszédmódját, a szüntelen kérdezősködés furcsa logikáját,
csapongását, rácsodálkozását, és tárja fel a szeretet, fájdalom és veszteség
érzésének legapróbb rezdüléseit. Őszinte, kacagtató és fájdalmasan szomorú
regény.