Az eretnek Róma, 1542 ősze. A hatvanhét éves Michelangelónak be kell fejeznie
II. Gyula pápa síremlékét, azt a becsvágyó tervet, amelynek a megvalósítását
közel negyven évig halogatta. A Róma kifosztásának történelmi viharában
megtépázott Örök Város nemcsak a háborús veszteségeket nyögi, hanem a
protestantizmus nyugtalanító szellemének térhódítását is. Az új szellemi
áramlatok Michelangelóhoz barátnője, a nemes Vittoria Colonna költőnő révén
jutnak el, aki összeismerteti őt a spirituálisokkal. A katolikus egyház
?bajnokát? egy Luther tézisein nevelkedett ?szektával?. Michelangelo csakhamar a
római Szent Hivatal, az inkvizíció célkeresztjében találja magát: kémet
állítanak rá, felgöngyölítik nemkívánatos kapcsolatait, eljutnak a ?szektához?,
Reginald Pole bíboros eretnek köréhez, amely a pápai udvar félelme szerint
egyház akar lenni az egyházban. Reginald Pole ott hirdeti az evangéliumi
tisztaságot, az Istennel való kapcsolat ? közvetítő nélküli ? lényegét, ahol
mindennapos gyakorlat a bűnbocsánati cédulák árusítása. Michelangelo olyannyira
meghasonlott a képmutató és korrupt katolikus egyházzal, hogy befogadja a
spirituálisok tanait. A kereszténység legnagyobb tolmácsolója, akit gyötörnek a
megbízói és üldöz az inkvizíció, II. Gyula síremlékének az utolsó változatát úgy
alakítja át, hogy akár máglyára is juthatna miatta? ?Mózes most már balra
tekintett. Nem a Szent Péter láncai előtt tisztelgő oltárra nézett, ahol
bűnbocsánatot lehetett nyerni. Messze elfordult attól az egyháztól, amely
elveszítette önmagát. Úgy érezte, a saját képmását alkotta meg.?