Bioételek gabonából Jó fél évszázada ? gyerekkoromban ? Üllőn a Berkes utcában
még csépeltek a gazdáknál. Pajtásaimmal ott lábatlankodtunk a gépeknél, a
kezünkkel szeleltük a magokat és úgy ettük. Édesanyám mindig mondta nekem, jól
nézd meg, kisfiam, mert minden búzaszemen ott van Jézus arcképe. Én nagyítót is
szereztem, és úgy nézegettem. Azóta már tudom, a búza a legértékesebb
gabonafélénk, a lisztjéből sütött kenyér pedig szakrális ?anyag?, a magyarság
szent eledele. De a búza mellett a rozs, az árpa, a köles vagy akár a hajdina is
az adott táj és az ott élő emberi közösség meghatározó élelme és takarmánya.
Mert nem csak kenyér sül a gabonafélékből, de számtalan étel és ital is készül
belőlük. Könyvünk ezekből ad ízelítőt. A Kárpát-medence egész területéről, a
magyarlakta vidékekrôl gyujtöttük a könyv anyagát. Sokan elárulták a régi,
féltve őrzött recepteket. És ha otthon ezeket az ételeket megfőzik, a
rejtekekből előkerülnek a régi ízek és zamatok: ezek őrzik az ősi tudást, azt
hogy a gabonamagvak a betakarítást követően tovább élnek. Éppen ezért hívja még
a ma élő magyarság is sok helyütt a gabonát életnek.