Katalin utca A Katalin utca egyszerre valóság, egyszerre jelkép - állítja
művéről az írőnó. Egy csendes budai utca, ahonnan a Dunára látni. Itt él három
szomszédos házban három baráti család: a fogorvosék lányukkal, Henriettel, az
özvegy őrnagy házvezetőnőjével és fiával, Bálinttal, és a kiváló tanár
feleségével meg két lányával, Irénnel és Blankával. A gyerekek nem csak
játszótársak, bonyolult és ellentmondásos szálak fűzik össze őket. Mint jelkép,
a Katalin utca az ártatlan és romlatlan gyermekkor, a bűntelen ifjúság
szimbóluma. Ezt az idilli világot rombolja szét a történelem, a Horthy-korszak,
majd a háború durva valósága, amelyben elsüllyed ház, utca, ország, minden nemes
emberi érzés, még a szerelem is. Akik mindezt túlélik, azok is kiűzetnek a
Paradicsomból, mert vétkeztek, mert nem álltak ellen a Gonosznak. Már csak
álmaikban térhetnek vissza a Katalin utcába, mert nem volt bátorságuk megtenni
azt, amit meg kellett volna tenniük. A Katalin utcában már csak az élők közé
vissza-visszalátogató halottak vannak otthon, akik emlékeikből újraépítik a
múltat, de boldogok ők sem lehetnek, hiszen nincs átjárás az élők és a holtak
világa között.