Nincs hazatérés A regény hátterét az 1980-as évek Törökországa, a katonai junta
hatalomátvétele utáni félelemmel terhes időszak adja. A Trabzon környéki hegyi
tanyák népe keserves elszántsággal igyekszik kiigazodni az események
zűrzavarában. A Fekete-tengeri régió havasi fennsíkjait régmúlt időkön kesergő,
fájdalmasságában is felemelő hangon öleli körbe a pásztorfurulya, az ősi kaval
dallama. Alkonyatkor hallgatag, szilaj csordapásztorok néznek farkasszemet a
többezer méteres hegycsúcsok mögött lebukó nappal. Ezen a vidéken az asszonyok
csókja sárga havasszépe illatú, és egy kisfiú szíve most készül megszakadni az
első szerelemtől. Éjszakánként farkasüvöltés veri fel a fennsík csendjét, fütyül
a szél a zsindelytetőkön, mialatt botladozva fut a hóban a cigarettát kolduló
falu bolondja. Az öreg Kut bá falába kísértetiesen kopog a csöndben, ahogy
lassan biceg a dzsámi előtti tér felé. Az egyetlen ember a faluban, aki látta
Németországot, így nagyobb tisztelet övezi, mint amekkora a legmagasabb
gyertyánfa lombja. A cifra káromkodásokkal kivarrt, babonáktól szorongatott
szegénységnek búcsút intve egy fiatal élet megindul fölfelé a meredélyen, hogy
mindenki és minden ellenére kikovácsolja a saját szerencséjét. A szerző ebben az
autofikciós regényében drámai képekben eleveníti fel az íróvá válása útján
megtett legelső lépéseit.