Ablak az Ontario-tóra A vastag, bolyhos pléd alá bújnak melegedni a kanapén.
Hallja, hogy Kimnek vacog a foga. Megütötted magad, kérdezi. Igen, mondja Kim.
Nem is éreztem, annyira megijedtem. Kurvára megijedtem. Miért, nem akarsz
fiatalon meghalni? Kurvára nem akarok fiatalon meghalni. Nem szeretem a túl
egyértelmű történeteket, amelyekben az író nem hagy lehetőséget a gondolkodásra.
Nem szeretem, ha a képembe tolják a megoldást. Azt szeretem, ha az író nyitva
tart néhány kiskaput, ha megajándékozza olvasóját a szabad értelmezés nyújtotta
kihívás izgalmával. Nagy Gerzson ilyen író. Második regényében több ilyen kaput,
vagy inkább ablakot fel lehet fedezni. Az értelmezés ablakai, mondhatjuk. A
történet akár egyszerű is lehetne, ha nem lennének ezek az ablakok, amelyek újra
és újra elbizonytalanítják és gondolkodásra késztetik az olvasót, és valamiféle
álomszerű atmoszférát kölcsönöznek a szövegnek. De közben az életről, a
megtapasztalható valóságról olvasunk. Ez az igazán zseniális Nagy Gerzson
regényében, hogy úgy írja meg a valóságunkat, ahogyan azt tapasztaljuk:
kompromisszumok és nagy igazságok nélkül, álomszerűen, kissé homályosan, mintha
egy párás, sosem mosott ablakon át néznénk. - Böszörményi Márton