A rocksztár 1999-ben találkoztam az én szőke hercegemmel. A magas, tetovált,
őrülten jóképű srác nem fehér lovon jött, hanem basszusgitáron játszott a
hírnévre szomjazó Phantom Limb nevű bandában. De kellett nekem. Rögtön tudtam,
mihelyt rám villantotta szégyenlős mosolyát. És ezt ő is tudta. Hansel Hans
Oppenheimernek ami a szívén, az a száján, ráadásul dalszövegeket írt rólam.
Korábban csupa lúzerrel randiztam, de Hans megmutatta, mi fán terem a
gyengédség, és megtanította, mi is az a mindent felemésztő, perzselő szerelem,
amiről eddig azt hittem, csak a tündérmesékben létezik. De mint minden jó
mesében az örök boldogságig vezető út itt is nehézségekkel volt kikövezve, és
pont akkor, amikor a legkevésbé számítottam rá, teljesen más irányt vett.
1999-ben találkoztam a szőke hercegemmel. 2000-ben pedig megismertem a lelki
társam. BB Easton elsöprő humorú, szókimondó memoárjából és a folytatásaiból a
Netflix készít tévé?sorozatot.