Selyemsarok Sebők Éva versei a lét és nemlét álom?szerűen elmosódó mezsgyéjére
sodorják az olvasót. A szerző hol haiku, hol tanka formába önti gondolatait.
Verseiben az esendő emberi lény megválaszolhatatlan kérdései, a múlt és jövő
konfliktusai, az emlékezés és felejtés kettőssége bukkan fel. Az író
lelkiállapotának hullámzása, a felszínre törő múltbéli terhek egyszer
felnagyítódnak, másszor eltörpülnek a világegyetem nagyságával szemben. A holnap
bizonytalansága elől a dalokban és mondókában felelevenedő gyermekkor nyújt
menedéket, míg végül az elmúlás kapujába érve a hit és az emlékek hozzák el a
megbékélést. Sebők Éva 2012. december 21-én, a maja naptár szerinti világvége
napján távozott az élők sorából. Czifra Adrienn