Praetorianusok - A római császári testőrség felemelkedése és bukása Az ókori
Róma elit testőrségét, a pretoriánus gárdát még Augustus hozta létre Kr. e. 27
körül a saját és a családja védelmére. Az idő előrehaladtával a pretoriánusok
egyszerű védelmezőkből komoly politikai tényezővé nőtték ki magukat: császárokat
emeltek trónra, vagy éppen taszítottak le onnan - utóbbiak közül talán Caligula
és Nero a legismertebbek. A római államélet középpontjába került pretoriánusok
története, belső struktúrájuk, szervezeti ethoszuk, csoportdinamikájuk nemcsak
önmagában érdekes (az ókori Róma történetének nagy és izgalmas szelete ez),
hanem szerepük révén az előképei minden későbbi hasonló szerveződésnek, amikor
az őrzők a helyzetükből kifolyólag valós hatalomra tesznek szert, és a hatalom
formális birtokosainak is számolniuk kell ezzel - még ha többé nem is fajultak
el a dolgok ennyire, mint Rómában. A könyv részletesen bemutatja a pretoriánus
gárda struktúráját, működését és szerepét, fegyverzetét és ruházatát, a
pretoriánus szimbolikát (a Tiberius császárra utaló skorpió volt az egyik fő
jelképük) és mindezek változását a több mint háromszáz éves történetük során,
amely végére Nagy Konstantin császár tett pontot Kr. u. 312-ben, amikor is
feloszlatta a gárdát. A pretoriánusok mellett értelemszerűen a könyv főszereplői
a római császárok is, akik egyszerre voltak parancsolói és túszai is a
pretoriánusoknak. A könyv a mának is szólóan tanulságos és egyben részletes
bepillantást kínál a római főhatalomért folytatott hatalmi harcokba, a római
történelem legizgalmasabb epizódjaiba.