Egy fiatalember kalandjai Ez a kötet két külön írást tartalmaz. Az első, az Egy
jótanuló emlékiratai életének első 18 évéről szól, meg az akkor kezdődött
szenvedélyek későbbi eseményeiről, a második, a Kis lázadásaim pedig a következő
10-es, 20-as éveiről, szakmai sikereiről és a Kádár-rendszerrel történt apró
ütközéseiről. Na, és egy újabb szenvedély keletkezik. Azt kívántam, hogy
támassza fel a szüleimet. Persze, nem kívántam lehetetlent, hogy lángcsóva
kíséretében jöjjenek le az égből, nem kívántam, hogy mindenki által látható
csodát csináljon az én kedvemért. Kitaláltam példaképpen egy szerényebb
módszert. Hogy szüleimet elvitték a kórházba távozásom után, megmentették őket,
a menekülő magyarok vagy németek elvitték őket nyugatra. Ott új életet kezdtek,
úgy tudták, hogy én nem élek, és most valahogy kiderült számukra, hogy vagyok,
és várom őket. De minden megoldás érdekelt. A szerző matematikus, a Magyar
Tudományos Akadémia tagja. 10 évig a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet
igazgatója volt. Élete rosszul indult: szüleit négyévesen, 1945-ben elvesztette,
nagyanyja és nagynénje nevelte fel. Matematikai tehetsége már középiskolás
korában kiderült, jól szerepelt az országos versenyeken.