Hetvenesek társasága 1952 Hivatások és hitvallások, felemelő és megható
jelenetek, kalandok és állomások, megigéző formák, színek, nyelvek és életminták
kavarognak az emlékbörzén ? regény ez a javából, megannyi magyar élet regénye.
Szó szerint az élet írta, csaknem száz szereplő egyfelvonásosaiból. Mi a közös
bennük? Hogy egyazon évben, 1952-ben látták meg a napvilágot. Ők a hetvenesek
illusztris társasága, akiket Ratkó-gyerekekként szokás emlegetni. Ők azok,
akiknek, mikor a szemük kinyílt, még csoda volt a televíziózás, közösségi
program, volt, aki járt még fonóházban, és aki tudta, hogy nem szabad csak úgy
belépni a tisztaszobába. Olyan is, akik konfirmációról egyenesen díszőrségbe
ment, táskájában az úttörőruhával, vagy aki közülük élőben láthatta a
Sztálin-szobor ledöntését. A kacifántos életutak ábrázolata hol a
cérnaképöltögető fonalát idézi, hol a vadvízi szlalomozó száguldását. Ott van
köztük Yehudi Menuhin tanítványa, meg aki Sylvester Stallonét tanította be
focikapusnak, vagy aki koncertet adott a japán császárnak. Ott van, aki három
pápának volt írnoka, meg az artista, aki vízilovat sétáltatott a Városligetben.
Az utazó zenetanoda és a felvidéki magánkönyvtár megszállottja. A hegedűs, aki
megvágja az ujját fellépés előtt, de fellép, vagy aki párnával kitömött hassal
áriázik pöttöm korában, és aki inflációelméletből diplomázik. Aki két hegy
tetejéről is látta a ponttá zsugorodó sast, ahogyan a legenda leírja, és aki
czestohowai zarándoklaton hallotta meg a hívást. Az, aki esketésen és temetésen
verset mondott, és az, aki beszélt a holtakhoz a temetőben áthaladva, hogy ne
féljen, mert akkor már ismerősek, meg akit Laborcként túl magasra lógattak fel.
Akinek gyerekkori emléke a folytatólagos utcanévháború az elcsatolt városban,
meg aki felnőtt fejjel tudja meg, hogyan kapott méhész nagyapjától egész
akácfasort. Olyan is, akiről kisbolygó van elnevezve, meg akinek gyermekfővel
röstellt nevével világtalálkozót lehetett összehívni. Aki kiskorában megpróbálta
összeszámlálni, hány tornya van az Országháznak, de hiába írt időközben könyvet
is róla, megmondani ma sem tudná. Velünk élő kortársaink, akiket ? erről adnak
számot e könyvben ? egész életükben fűtött a vágy, hogy ők legyenek az elsők,
akik valamiben rátalálnak a válaszra. Akik ezért jól tudják és méltán hiszik,
még dolguk van a Földön.