Hogy is kezdődött?... A fiatal Szokolay 1947-ben kezdte zenei tanulmányait a
legendás Békés-Tarhosi Énekiskolában. Leveleiben részletesen beszámolt élete
alakulásáról Orosházán élő családjának. A háború utáni évek nehézségeivel küzdő
család és iskola hétköznapjait ismerheti meg az olvasó a derűs, tanulságos,
szívhez szóló olvasmányból, Szokolay közvetlen stílusában. Az első opusokat
néhány heti zongoratanulás után komponálta a tarhosi diák. A CD mellékleten
elhangzó Zene-Bona sorozat a zeneszerző fiatalkori zongoraműveinek gyűjteménye.
A játékos hangvételű kis remekművek Boros Misi előadásában szólalnak meg. A
Zene-Bona sorozat kottája külön kiadványként megvásárolható. A zeneszerző
személyes hangvételű levelei, csakúgy, mint első művei, egy zseniális gyermek
lelkivilágát tárják elénk. A leveleket olvasva a zenei tanulmányok kezdetétől a
diploma megszerzéséig követhetjük nyomon Szokolay Sándor zeneszerzővé válásának
útját. Nyolcvanöt levél a középiskolai években keletkezett. A zeneakadémiai
időkből csupán tíz levél maradt fenn. A zeneszerző fiatalkori leveleinek
közreadása önmagában is kuriózum. Szokolay különleges világáról mégis zenéje
árulja el a legtöbbet. A művek megszólaltatásához nem véletlenül esett a kiadó
választása a rokonlelkű, rendkívüli tehetségű fiatalemberre, Boros Misire.
Szokolay Sándor zenei tanulmányait viszonylag későn, tizenhat évesen kezdte.
Bámulatosan gyorsan fejlődött az inspiráló környezet hatására és három év
tanulás a után felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol tárt karokkal fogadták.
Pályája nagyon gyorsan ívelt felfelé, több nemzetközi zeneszerzői versenyen
nyert díjat. Utolsó levélben 1957-ben a Moszkvai Világ Ifjúsági Találkozón
aratott sikeréről számol be, ahol négyszáz résztvevő között nyert első díjat. A
könyv akár egy mesebeli történet is lehetne, amikor a család legifjabb tagja a
helyét nem igazán találja. Végül elhagyja otthonát, hogy szerencsét próbáljon,
majd sok megpróbáltatás után mégis magára talál, és élete célhoz ér!