Cím nélküli könyv - Liber sine nomine [...] volt egy kis vénember abban a
társaságban, aki egymaga képes lenne megtölteni minden évkönyvet: egy bakkecske
bujasága szorult bele, vagy egy olyan lényé, amely még a bakkecskénél is bujább
és büdösebb. Vagy az egerektől félt, vagy a szellemektől, de nem mert egyedül
aludni; semmi sem volt számára gyászosabb és nyomorúságosabb a cölibátusnál.
Mindennap új meg új menyegzőt tartott, váltakozó ölelések között örök
vőlegényként, noha a szája már üres volt, ő maga pedig az öregkor teljében járt:
rég elmúlt már hetvenéves, és alig hét foga maradt. Lánykákra vadászó számtalan
szolgája között volt egy, aki bujaságban cseppet sem volt restebb a gazdájánál,
aki hálóit és csapdáit minden utcában és minden házban kivetette, kiváltképpen a
szegényeknél [...] Hosszas ígérgetéssel behálózott egy szegény kis szüzecskét,
vagy inkább ringyócskát, és rávette, hogy tegyen ura kedvére, aki, bár magas
rangú és igen gazdag ember volt, szépsége és kora alapján nem volt éppen
szeretetre méltó. Mit szaporítsam a szót? A lányka beleegyezik, és mint Lucius
Apuleius Psychéje, akit boldog menyegzőnek kell megtisztelnie, belép az
ismeretlen férfi hálószobájába. Francesco Petrarca (1304-1374) maróan szatirikus
levélgyűjteménye görbe tükörként tárja elénk az avignoni pápai udvar életének
visszásságait. Metsző kritikáival a költő mindenki számára világossá akarta
tenni, hogy az egyháznak erkölcsi megújulásra van szüksége, amelynek
elengedhetetlen előfeltétele, hogy a pápa visszaköltözzön Isten által elrendelt
székhelyére, Róma városába. A mű első teljes magyar fordítása latin kritikai
szöveggel együtt kerül az olvasóközönség elé Ertl Péter kiváló fordításában, a
szöveg alaposabb megértését segítő jegyzeteivel és tanulmányával.