Magyar-kipcsakok Benkő Mihály legújabb képeskönyve Oroszország és a Kazak
Köztársaság határvidékére, az Irtis-vidéki nyugat-szibériai síkságokra visz el
minket. Több tudósunk feltételezte, hogy egykor ott volt a magyar őshaza.
Napjainkban ott élnek a kara-kipcsakok törzsei, köztük a magyar kipcsakok. A
képen láthatjuk a magyaros antropológiai vonásokkal bíró embereket, az idegenek
által eddig sohasem látogatott Kara Tali-i magyar kipcsak temetőben a
Magyar-kipcsak törzs feliratú sírokat, a régi fasírokat, vályogkriptákat.
Láthatjuk a kazak fővárost, Asztanát, amelynek környékén valaha szintén éltek
magyar-kipcsakok és az almati magyar kipcsak kolóniát. Szép képeket nézhetünk
Almásy György Ázsia-kutató 1900-as útjának helyszínéről: a Hétfolyóközről és a
Tiensánról is. A szövegből megtudjuk, hogy a magyar kipcsak legendák napjainkig
őrzik az egykor Nyugatra távozott magyarok emlékét. A könyv olyan páratlan
értékű dokumentumokat is közread, amelyek őrzése korábban tiltott volt, így most
kerülnek először a tudományos és érdeklődő nagyközönség elé. Ilyenek a muzeális
értékű, 1930-35 között, művészi, kaligrafikus arab írással íródott ún. omszki
magyar kipcsak sezsere (genealógiai táblázat) és egy 1971-ben írt kazak nyelvű
elbeszélő költemény műfordítása Szarübáj vitézről, a magyar kipcsakok XVIII.
században élt hős vezéréről.