Átszállás előtt ?Lőrincz P. Gabriella a kortárs kárpátaljai irodalom egyik
vezéregyénisége: alkotó és közösségszervező. Lírai énje pedig alászáll és
fölemelkedik; a szerző lelki alkatához hasonlóan összetett világképet teremt. A
női princípium egyszerre bensőséges és küzdeni kész hangot hordoz végig a
valóságon; finoman rezdülő és erőteljesen életes műveket hív elő. Mottót Hervay
Gizellától választ a költő, de szellemi rokonsága kiterjed ?a világ női
vagánya?, Szécsi Margit hetykeségére, sőt ? ha a forma stílusjegyeit és az örök
emberi kiszolgáltatottsággal szembeni merész helytállást nézzük ? Toni Morrison
poétikájára. Mintha ebben a kötetben az amerikai író zsolozsmákból,
spirituálékból táplálkozó ritmusa sűrűsödne versekké. Zaklatottság és áhítat
feszültsége szikráztatja föl az energikus mondatokat. A személyes vallomás
egyetemes rangra jut; a beszélő sorsa a mi sorsunk is: nincs hová hátrálnunk
többé.?Falusi Márton