Mysterium Coniunctionis ?Az alkimista szimbolika kutatása éppoly kevéssé
távolítja el a kutatót az élettől, mint a mitológia tanulmányozása: nem jobban,
mint amennyire az összehasonlító anatómia távolítja el az élő ember
anatómiájától. Épp ellenkezőleg, az alkímia a szimbolika valóságos kincsesháza,
a szimbólumok ismerete pedig roppant nagy segítségünkre van a neurotikus és
pszichotikus folyamatok megértésében.? C. G. Jung terjedelmes életművén belül a
Mysterium Coniunctionis a kései évek legfontosabb munkájának tekinthető. A
szerző egyszer úgy fogalmazott: mindig fájdalommal töltötte el, hogy a
mélylélektanban belső kényszerűség folytán a szellemi kultúra oly sok
területével kell foglalkoznunk, hogy sehol sem juthatunk el a szaktudományos
kiteljesedésig; az alkímiában viszont olyan területre talált, amelyet érdemes
volt átfogóan feltárnia. Az alkimista hagyomány ugyanis megnyitotta számára
annak lehetőségét, hogy objektíven adott párhuzamos anyaghoz kapcsolódva mutassa
be a tudattalanba való közvetlen, személyes ?alászállása? során szerzett
élményeit és felismeréseit, lehetővé téve egyszersmind azt is, hogy utóbbiakat
összekapcsolja az európai szellem fejlődésének történeti gyökereivel. Az alkímia
azonban nem csak a modern mélylélektan történeti előzményét jelenti: Jung a
Pszichológia és alkímiához írt bevezetőjéhez nem véletlenül használta fel egy
modern természettudós álmait, hiszen fölöttébb valószínű, hogy az alkímia
szimbolikája előrevetíti a tudattalan pszichológiájának a mikrofizika
eredményeivel való egyesítését, mely utóbbiak kutatása továbbra is előttünk álló
feladat. Elképzelhető volna, hogy az anyag, mint Jung vélelmezte, a psziché
konkrét aspektusa, de nem a személyes pszichéé, hanem a kollektív tudattalané,
és hogy ebben az esetben az archetípusok nem csupán ez utóbbi stukturális
dominánsai, hanem a világot általában is formáló tényezők ? a szinkronicitási
jelenségek legalábbis ebbe az irányba mutatnak. Az alkímia nyelvezetéhez nem
szokott olvasó kezdetben megütközhet a szimbólumok tömkelegén és jelentésük
zavarba ejtő átfedésein; azonban ha beleolvasott volna az alkimisták néhány
eredeti írásába, feltétlenül belátná, hogy Jung e területen a maga szinoptikus
eljárása révén hatalmas tisztázó munkát végzett, amennyiben egyfajta ?extractio
animae?-t, vagyis a léleknek a káoszból való kivonását hajtotta végre. A
bevezető jellegű Pszichológia és alkímiától eltekintve az alkímiával foglalkozó
összes írást a Mysterium Coniunctionis eredeti kézirata tartalmazta, ezek
azonban részben ? így mindenekelőtt Az indulatáttétel pszichológiája ?
külön-külön láttak napvilágot. A sorozat eddig megjelent kötetei: Az
elmebetegségek pszichogenezise (ÖM 3) Freud és a pszichoanalízis (ÖM 4) Az
átalakulás szimbólumai (ÖM 5) Lélektani típusok (ÖM 6) Két írás az analitikus
pszichológiáról (ÖM 7) A tudattalan dinamikája (ÖM 8) Az archetípusok és a
kollektív tudattalan (ÖM 9/I) Aión (ÖM 9/II) A változó civilizáció (ÖM 10) A
nyugati és a keleti vallások lélektanáról (ÖM 11) Pszichológia és alkímia (ÖM
12) Az alkimista elképzelésekről (ÖM 13) A szellem jelensége a művészetben és a
tudományban (ÖM 15) A pszichoterápia gyakorlata (ÖM 16) A személyiség fejlődése
(ÖM 17) A szimbolikus élet (ÖM 18/I) A szimbolikus élet (ÖM 18/II)