Lebegő arborétum Kamillakényszer. Ez a kedvenc szóleleményem Németh Gábor Dávid
második kötetében. Pedig nehéz választani, a szerző tényleg virágzáskényszerben
van: ontja magából a lírai privátnyelv fétiseit. Ez az elvadult bőség betegség
és ellenszer egyszerre, hiszen a kamilla másik neve az orvosi székfű. A versek
belső tájai tehát mérgezve gyógyítják magukat, miközben ebben a
pszichológiai-költői burjánzásban nem lehet sose eldönteni, hogy a szépség mikor
zabálja magát daganattá vagy fordítva. Hogy mikor lesz a jelentés áttétes.
Fóbiák, rögeszmék és fantazmák ?szellemcsaládfái? a Lebegő arborétum igazi
főszereplői, mintha az ember csupán a betegségnyelv parazitája vagy puszta
mellékterméke lenne. De miért untatnánk magunkat humanista hétköznapokkal, ha
annyi gyönyörű virág nyílik a szorongás kertjében. Nem lehet őket olvasatlanul
hagyni. A kamillakényszer fertőző, de ha hörghuruttal vagy más légzőszervi
betegséggel küzdünk: inhaláljunk bátran. Nemes Z. Márió