Égszakadás, földindulás A kötet válogatás Kertész Ákosnak a Könyvhétben
megjelent tárcáiból, publicisztikai írásaiból. Az írások tartalma változatos,
tükrözik Kertész Ákos személyiségét, mindennapi életét, a külvilág ingereire
adott válaszait, és mindegyikben felfedezhetjük Kertész Ákos erkölcsi tartásának
és megingathatatlan humanizmusának lenyomatát. Az íróról: Kertész Ákos
(Budapest, 1932) író, filmdramaturg. 1950-ben érettségizett. Karosszérialakatos
lett az Ikarusz Karosszéria- és Járműgyárban, 1954-től az V. sz. Állami
Autójavító Vállalatnál. 1961-1966 közt állami ösztöndíjas magyar-népművelés
szakos egyetemi hallgató volt. 1966-ban filmdramaturg lett a Mafilmnél.
1972-ben, 1984-ben és 1992-ben József Attila-díjat, 1990-ben Az Év Könyve
jutalmat, 1991-ben a Művészeti Alap irodalmi díját kapta, 2006-ban a Táncsics
Alapítvány Életmű-díját, 2008-ban a Kossuth-díjat kapta. Kertész Ákos nem
tartozik és sohasem tartozott egyetlen irodalmi klikkhez sem. Kimozdíthatatlan a
tengelyéből, saját morális értékrendjéből, ezért egyetlen sorát sem kell
szégyellnie, mindig úgy dolgozott, hogy nyugodtan nézhessen a tükörbe.
Kiskamaszként élte végig a második világháborút, a nácizmust, a holokausztot és
Budapest ostromát. Aki tizenkét évesen rajta van a halállistán, és csak az ő
leleményén, önállóságán, igazolvány hamisító tudásán és kézügyességén múlik,
hogy a hóhérai nem találnak rá, és aki több hullát látott, mint amennyi futball
labdát más gyerek, az elég érett kölyökké válik tizenhárom éves korára, a
fölszabadulása idejére. Bár erről az időről, 1944-45-röl csak egy regénye
született, mégis ez az élmény határozta meg egész írói szemléletét:
igazságérzetét, konok ragaszkodását a demokráciához, empátiáját és
szolidaritását az üldözöttek, elnyomottak iránt; toleranciáját és az erőszaktól
való undorát, alapvető rasszizmus ellenességét, ami nem csak az antiszemitizmus
elítéléséig terjed.