Heinz Kühn páncélvadász történetei a háborúból és a hadifogságból, 1939?1948 A
könyvben egy számunkra ismerős világból származó, hozzánk közel álló kultúrájú
és neveltetésű fiatalember sorsa áll előttünk, akit 1939-ben beszippantott az
egyensúlyát vesztett Európában támadt háborús örvény, olyannyira, hogy aztán
hősünk végül csak 1948-ban tért haza a szovjet hadifogságból. A könyv Heinz Kühn
háborús naplófeljegyzéseiből és jóval a háború után született emlékezéseiből áll
össze, amelyeket Ingo Möbius, a német emlékezetkultúra fontos személyisége
szerkesztett egységes könyvvé és látott el kommentárokkal. Heinz Kühn 1920-ban,
közvetlenül az első világháború után született Szászországban, és mindössze 18
éves volt, amikor megkezdte a katonai szolgálatát. Ugyan szülei szándékaival
egyezően tisztviselői pályára készült, de erre csak egy tízéves, kényszerű
közjáték után kerülhetett sor: már 1939 tavaszán részt vett a Wehrmacht prágai
bevonulásában, majd ugyanazon év őszén a lengyel hadjáratban, ahol éles
harccselekmények részese lett, többek között kivette a részét a később a
Szovjetunióhoz került breszti erőd ostromából. Mindezekért másodosztályú
Vaskereszttel tüntették ki. 1940-ben már hadnagy, és 1941 nyarán
páncélvadász-alakulatával ott találjuk a Szovjetunió elleni hadjáratban. Ma is
ismerősen csengő nevű, fontos helyeken harcolt: a Donyec-medencében, Harkovnál
és Kurszk környékén, majd számára a Baltikumban ért véget a háború. Különösen
érdekesek, sőt egyenesen meglepőek a szovjet hadifogságban szerzett
tapasztalatai. 1948-ban a szovjet megszállási zónába került szülőföldjére tért
vissza, majd különösebb konfliktusok nélkül illeszkedett be az NDK társadalmába.
Heinz Kühn emlékei elsősorban nem a harcok során átélt élményeket és a
harcászati-haditechnikai részleteket rögzítik, hanem sokkal inkább azt az emberi
és szervezeti közeget, amelyben a frontkörülmények közepette élt. A könyvben
néhány, vele kapcsolatba került tiszttársa rövid, de tanulságos életrajzát is
olvashatjuk. A több mint száz, főként a családi archívumból előkerült fotó csak
még átélhetőbbé teszi az általa elmesélteket. Az emlékezése alkalmat kínál arra,
hogy elgondolkozzunk az Európát nyolc évtizeddel ezelőtt sújtott és a mai
életünkre is kihatással bíró kataklizma mélyebb tanulságain.