Égig érő szerelem A dolog úgy állt: néha, a legnehezebb időkben kap az ember
valamit, csak úgy. Valakiktől, akikkel -öröktől fogva ott ült egy hintaágyon,
vagy olyanoktól, akik újonnan jöttek, sőt akár a saját szüleitől is. És a
helyzet az, hogy az ember a szívét mindig leteheti valakinél, mint ahogy
lehajtja nehéz, fáradt fejét, szükség esetén olyan hosszan, míg újra fel nem
éled. Adrian, amióta az eszét tudja, Stella szomszédjában lakik. Stella egy
kicsi selypít, Adrian nagyon magas, viszont legeslegjobb barátok ezer éve.
Stella Egykilencvennek hívja a fiút, és egyáltalán nem zavarja, hogy nem éri fel
a vállát, ha meg akarja lapogatni. De amikor a szemben lévő elátkozott házba
beköltözik Dato és családja, Stella beleszeret az új fiúba. Adriant
készületlenül éri a letaglózó, kínzó szerelmi bánat, mert nem is tudta, hogy
szerelmes.