Utána tánc A Hanyatt-homlok a nyolcvanas évek legelején íródott, midőn a cenzúra
rohamokban működött. Gondoltam egy merészet: kisregényt komponálok, kizárólag
álmokból. Drága cenzor urak (hm, elvtársak), álmodni azért csak szabad... vagy
nem?! Az Utána tánc 2024-ben készült. Miért lett visszatérő álmaim főszereplője
a régóta halott apám? Válasz fizetve. Karcsú Könyvek - Pontos történetek A
Karcsú Könyvek kisregényei elég tömörek ahhoz, hogy beleférnek az erre a célra
tervezett szilfid kötetekbe. Belecsúsztathatók retikülbe, zsebbe, autóstáskába,
és erőfeszítés nélkül tarthatja őket a legkisebb női kéz is, nemcsak otthon,
hanem vonaton, autóbuszon, villamoson, strandon, repülőn, de akár sorban állás
idején is. A vastagkönyvfóbiában szenvedő olvasók minden bizonnyal örülnek
nekik. A rövidebb terjedelem fokozott pontossággal párosul, ezekből a
szövegekből a szerző mindent kihúzott, amit emberileg és művészileg
lehetségesnek ítélt, s kifejezik mindazt az értéket és örömöt, amivel a korszerű
próza kedveskedhet a befogadóinak. A sorozatban megjelent: Ötvenhét lépés (2022)
Palackposta (2022) Visz a vonat (2023) Teendők halálom után (2023) Ki vinné haza
(2024) Cím nélkül (2024) Részlet: Táncoltunk apámmal pattogós német nyelvű dalra
is, de az ugyanúgy valcer volt - walzer -, ahogyan az összes zene, amiket
álmaimban a talpunk alá húztak, a szöveget nem értettem, már csak azért sem,
mert hamarosan elnyomta a masírozás ütemes döngése, szigorú négynegyed győzte le
az umtattát, vamm, vamm, vamm, vamm, gyors vágással a díszszemlékre kerültem,
gyerekkoromba, immár apátlanul, mi, környékbeli srácok április negyedikén
kiszaladtunk a Dózsa György útra, kötélkordon került a járda úttest felőli
pereméhez, hogy visszatartsa a bámészkodók tömegét, vonultak a századok,
buffogtak a csizmás talpak, akkoriban még nem volt betonozás, az úgynevezett
kiskövek borították a széles úttestet, félkörös mintázatban, a gyalogságot
követték a huszárok, kivont karddal, a patkók klopfolták a ritmust, utánuk
dübörögtek a tankok, majd az ágyúvontató teherautók, mindeközben bőgött a harang
alakú szürke vasmegafonokból az induló, félelemmel keveredő bámulattal figyeltem
a magyar néphadsereg vonuló részlegeit, észrevétlenül felnőtté válva, majd újra
gyerekké, elöntött a kétségbeesés, hova lett apa? hol az apám? apa, hol vagy,
hová tűntél? - e kérdés rémült kunkorára ébredtem, jeges verítékben, vasízű
szájjal, sajgó derékkal.