Pelso-legenda ? Az étterem mellett befordultak jobbra, és lassan elhagyták a
házakat. Fák szegélyezték a földutat. ? Beviszel az erdőbe? ? kérdezte pár perc
múlva Jutka nevetve. ? Ne gondolj semmi rosszra ? szaladt ki a férfi száján
ijedten. ? Rosszra én nem is gondoltam ? felelte pajkosan a nő, és a férfi
karjába csípett. ? Több komolyságot, kisasszony ? fordult mosolyogva felé Tamás,
és a halántékára nyomott egy puszit. ? Mindjárt odaérünk. ? Hova érünk? ?
kérdezte türelmetlen hanghordozással Jutka. ? Bízz bennem ? válaszolta a férfi
azzal a magabiztos tónussal, aminek nem lehetett ellenállni. Jutka ismét
megszorította a karját válaszul, hogy bízik benne. Pár percig némán mentek
egymás mellett, átadva magukat a természet és egymás közelségének. Kiértek a fák
közül, és egy fehér sziklaképződmény felé haladtak. ? A gejzírkúp ? ismerte fel
a köveket a nő. ? Nem simán gejzírkúp ? állt meg előtte Tamás, majd rátette a
tenyerét a sziklára. ? A kelták úgy nevezték, hogy síró kövek. Szerintük
gyógyító energia áramlik belőlük. Jutka kicsit meglepődve nézte a férfit, majd a
sziklát. Felemelte a kezét, és mintha forró felületet szeretne megérinteni,
lassan helyezte rá a tenyerét. Újra Tamásra nézett, aki csukott szemekkel,
átszellemülten állt. Hát legyen, gondolta, és ő is becsukta a szemeit.
Megpróbált kikapcsolni minden zavaró tényezőt, és lecsupaszítani az elméjét.
Lassan megnyugodott, a szíve normálisan vert. Egy darabig nem történt semmi.
Aztán melegséget érzett a tenyerében. Geológus elméje tudta, hogy ez nem
lehetséges, mert a gejzírkúpok évezredek óta kihűltek. A meleg azonban
vitathatatlan volt. Felkúszott a karján a mellkasáig. Végtelen nyugalom
kerítette hatalmába. Úgy érezte, hogy eggyé válik a természettel. Valami
megmagyarázhatatlan energia áramlott belé, ami egyfajta megvilágosodás felé
tereli. Fény kezdett pislákolni az elméjében. És egy felimerés?