Hasek, a medve A vaskos humoráról ismert bohém, Jaroslav Ha?ek nagy betegen sem
cáfol hírnevére. 1922-ben Lipnicébe vonul vissza, hogy befejezze a (C)vejket. Az
egykori lelkes turista már a kocsmáig is alig-alig jut el megdagadt lábain, de
legnagyobb szenvedélyének még előszeretettel hódol: hecceivel és sikamlós
versikékkel sorra botránkoztatja meg szomszédait, szibériai feleségét vagy épp a
plébánost. Éjszaka azonban, ahogy a kéményben felsüvít a hegyi szél, kötekedő
kedélye elillan, és egy sápadt férfi néz szembe a megelevenedő sötétséggel.
Irena Dousková tíz évig gyűjtötte az anyagot regényéhez, hogy megírja a cseh
próza legeredetibb alkotójának utolsó hónapjait. Párbeszédeiben,
elbeszélőkedvében sziporkázva idézi meg a ?vejki groteszket.