A kalocsai érseki tartomány kialakulása Az Árpád-kori egyházszervezet egyik
legnagyobb problémája a kalocsai egyházmegye létrejötte, jogállása és
székhelyének kiválasztása, majd a kettős székhely kialakulása. A szerző nézete
szerint a kalocsai egyházmegye nem 1003-ban, hanem az episzkopális
egyházszervezet 1009-es kibővítésének keretében jött létre és megalakulásának
kezdetétől fogva érseki ranggal rendelkezett. Koszta László két évtizednyi
kutatómunka eredményeit összefoglalva teljesen új, a korábbi nézetektől
alapjaiban eltérő eredményre jutott a kalocsai egyházmegye korai történetét
illetően. Kalocsát 1009-ben ugyan eredendően érsekségként alapították meg, de
több mint másfél évszázadig nem rendelkezett önálló érseki tartománnyal, így
saját suffraganeus püspökökkel sem. Kalocsa valójában csak tituláris érsekség
volt, főpapja nem gyakorolt tényleges érseki joghatóságot. Az egységes magyar
egyháztartományt az 1161 őszén megkötött konkordátum keretében osztották fel, és
ekkor kapott Kalocsa is önálló érseki provinciát. Koszta László (1962) a Szegedi
Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Középkori és Koraújkori Magyar
Történeti Tanszékének vezetője. Fő kutatási területe a középkori magyar
egyháztörténelem és az összehasonlító egyháztörténet, de emellett
várostörténettel, helytörténettel, forráskiadással és történeti
segédtudományokkal is foglalkozik. Számos hazai és külhoni folyóirat
szerkesztőbizottságának tagja, több önálló és társzerzős kötete jelent meg
Magyarországon és külföldön. Tudományos közleményeinek száma meghaladja a
százat.