Vajdasági magyar áldozatok tömegsírjainak helymeghatározása Az 1944-45-ben a
Vajdaságban/Délvidéken lejátszódott véres dráma, amelynek csúcspontját az
ideológiai és nemzetiségi alapon - elsősorban a németek és a magyarok ellen -
végrehajtott tömeggyilkosságok képezték, több ezer áldozatot követelt. Joggal
nevezhetjük őket ártatlan áldozatoknak, hiszen zömük valóban nem követte el a
számlájára írt, neki tulajdonított bűncselekményeket. (...) A kivégzéseket,
amelyeket gyakran brutális tortúra előzött meg, tömegesen hajtották végre, a
holttestek tömegsírokba kerültek. Ezeket rejtett helyeken hozták létre,
lokációjuk csak szűk körben volt ismeretes. A tömegsírok létezését államilag
szorgalmazott titoktartás övezte, a rezsimnek - amely az atrocitásokat követően
hamarosan a testvériség-egység jelszavát kezdte el propagálni - nem volt érdeke,
hogy a létezésük nyilvánosságra kerüljön. Ha a tömegsírok nem voltak már eleve
kellőképpen elrejtve, minden lehetséges eszközt megragadtak, hogy eltüntessék
őket szem elől: közterületeket (utakat, parkokat) vagy létesítményeket
(lakóházakat, autóbusz-állomásokat, játszótereket, gyárakat) emeltek föléjük. A
munkálatok során gyakran került sor az emberi maradványok véletlenszerű vagy
szándékos megsemmisítésére. Az áldozatok valós számát 70 évvel az eseményeket
követően sem ismerjük, és - habár erre a közelmúltban történtek erőfeszítések -
talán sosem fogjuk pontosan megismerni. De nem is ez a legfontosabb! A
legfontosabb az, hogy az áldozatokra, számuktól függetlenül, kegyelettel
emlékezzünk, és emléküket megőrizzük!