Hol a boldogság mostanában? Hogyan lassulhatnánk egy gyorsuló életben? Hogyan
lehetnénk bölcsek, ha mindennap ijesztő híreket olvasunk arról, hogy a
mesterséges intelligencia térhódításával a vesztünkbe rohanunk? És ki boldog
valójában? Mindig csak az, aki remek szelfikkel bombáz minket, és tökéletes
képet mutat magáról, amikhez képest a saját életünk leharcoltnak és unalmasnak
tűnik? A közösségi média alkalmazásai, az egyre okosabb tanuló algoritmusok
képesek áthangolni a napjainkat, az élettel szembeni elvárások érzelmi alapjait.
A mostani technológiai fejlődés valójában fejesugrás egy olyan jövőbe, amit
teljességében senki nem tud elképzelni. Pedig a mesterséges intelligencia már
itt van, akár látjuk, akár nem. Az Alfa generáció életében az applikációk
veszélyei, a Z generáció boldogtalansága, valamint a felnőtt párkapcsolatokban
(is) tanúsított türelmetlenség és narcisztikus vonások túlzó megjelenése olyan
jelenség, amit sok esetben az online térben átélt érzelmek mozgatnak. Látjuk,
hogyan csökken ezeknek a generációknak az empátiája, amit a szülők nagyon
nehezen élnek meg, mert félnek a gyerekeik eddig ismeretlen indulataitól. Azt is
érzékeljük, hogy a csalódások és kudarcok megélésétől való menekülés akkora
méreteket ölt, ami már szenvedésnyomást okoz a fiataloknak. Nem lehet az
érintőképernyő felett lehajtott fejjel megélni az életet. Fel kellene nézni,
mert a belső erőforrások, a motiváció, a kitartás, az énerő és a valódi
önbizalom csak úgy fejlődik, ha a személyes térben éljük a tapasztalataink nagy
részét. Itt az idő megkeresni a saját boldogságunkat, mert ?majdnemkanállal? nem
lehet levest enni.