Égigérő fa - Magyar mitológiai tanulmányok Az égig érő fát a folklórban
lélekfának is nevezik. Eredete az alvilágban, a tudattalanban, az ősmúltban
gyökeredzik, törzse a személyes életút, lombkoronája pedig a tudat szintjét
idézi meg. Ágai többnyire az ég hét rétegén mennek keresztül. A mindenkori
utazó, azaz a hős feladata a három, a hét, vagy a kilenc szint megmászása, vagy
a fa tetejére való feljutás. Az égig érő fa különböző rétegei a személyiség,
illetve a tudat fejlődésének lehetséges szintjeire is utalnak. A lét örök
körforgásában a fa az összekötő az anyagi és szellemi sík, a föld és az ég,
valamint a horizontális és a vertikális dimenziók között. A fa tetején élő
királylányhoz vezető út voltaképpen egy olyan belső utazás, amely által a hős
saját lelki mélységeit tárhatja fel és ismerheti meg. Dr. Berze Nagy János a
magyar népmesekutatás egyik megalapozója és első kiemelkedő képviselője. A
magyar néprajz történetében elsőként kötötte össze a népköltészeti gyűjtést a
népnyelv kutatásával, illetve elsőként ismerte fel, hogy a népdalokat,
népballadákat a dallamukkal együtt kell feljegyezni. Elkészítette az első
tudományos igényű magyar mesekatalógust, a magyar meseszótárat és a magyar
népmesetípusok I-II. kötetét. De a népszokás-, a hiedelem- és a
nyelvjáráskutatás területén is fontos megállapításokat tett.