A személyi elvű kisebbségi autonómiák Kelet-Közép-Európában Az autonómia fogalma
és gyakorlati megvalósíthatósága - annak ellenére, hogy mind a mai napig nem
született egységes definíciója - a nemzetállami modellt felfedező 19. század óta
lázban tartja az elméletírókat és az aktív politikusokat egyaránt. Egyik
alapvető formája a személyi elvű kisebbségi autonómia. Nem véletlen, hogy a
számos rossz történelmi tapasztalattal terhelt, a területi differenciálódás
minden formáját elutasító Kelet-Közép-Európában éppen ez terjedt el. Hogy mit is
jelent ez valójában? A kisebbségi önkormányzatiságot, melynek különböző
változatai valósultak meg a rendszerváltás utáni időszakban. Magyarország,
valamint Észtország, Horvátország, Szerbia és Szlovénia példáján megismerhetik
az olvasók, hogyan befolyásolja a kisebbségek életét ez az önkormányzatiság, és
hogyan, milyen elvek mentén hozzák létre az egyes országokban. Áttekintjük ezt
az utat a törvényhozástól, a szavazófülkén keresztül a működésig, nem megkerülve
a kényes kérdéseket sem, amilyen például a magyar köznyelvben etnobiznisznek
nevezett jelenség. Dobos Balázs (Budapest, 1980). Történész és politológus
diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, politikatudományi PhD-ját pedig a
Budapesti Corvinus Egyetemen szerezte 2010-ben. 2007-től tudományos
segédmunkatárs, 2019 óta főmunkatárs a Társadalomtudományi Kutatóközpont
Kisebbségkutató Intézetében. Kisebbségpolitikai tárgyú kurzusokat tartott a BCE
mellett az ELTE Társadalomtudományi Karán, Pedagógiai és Pszichológiai Karán,
valamint az Eszterházy Károly Egyetemen. Előző kötete: A kisebbség joga
(Budapest, Argumentum, 2011.).