Nemiség és elfojtás a vad társadalomban Freud Totem és tabujának megjelenése
(1912) óta meg-megújuló viták kereszttüzében áll a kérdés, hogy az
Ödipusz-komplexus egyetemes jelenség-e, azaz a világ összes népe, így a - mára
elavult szóhasználattal - primitívnek nevezett társadalmak körében is
előfordul-e, vagy ellenkezőleg, csupán az európai népek társadalmi-kulturális
intézményrendszerei között keletkező, csak azokra jellemző jelenség. A modern
kulturális antropológia klasszikusa, B. Malinowski (1884-1942) elsőként vetette
fel a kérdést 1923-ban, a pszichoanalízis egyik központi folyóiratában, az
Imagóban, Die mutterrechtliche Familie und das Oedipus-komplex című cikkében. A
gyermek és apa közötti viszonyt saját melanéziai terepmunkája alapján vizsgálva
megállapította, hogy a Trobriand-szigeteken az apa hatalma és tekintélye
elhanyagolható, amiből arra a következtetésre jutott, hogy a kérdést a
szociológiai tények, a családszerkezet figyelembevétele nélkül nem lehet
megoldani. Szerinte tehát az Ödipusz-komplexus nem univerzális jelenség: a
trobriandiak, társadalomszervezetük és mítoszaik tanúsága szerint, matrilineáris
komplexummal rendelkeznek, vagyis nővéreiket akarják elvenni, s az anyai
nagybácsit akarják megölni. A cikk megjelenése után a Freud tanítványával és
munkatársával, Ernest Jonesszal kibontakozott vita folytatásaként jelent meg
1927-ben Malinowski - magyarul most először hozzáférhetővé váló - Nemiség és
elfojtás a vad társadalomban című könyve, amelyben korábbi tanulmányát további
két résszel kibővítve, tételesen is cáfolta Freudnak az őshordáról kifejtett
nézeteit. A könyvnek, amelyet egyaránt haszonnal forgathatnak az antropológia, a
szociológia, a pszichológia, a pszichoanalízis, illetve általában a
társadalomtudományok iránt érdeklődő olvasók, külön érdekességet, magyar
felhangot kölcsönöz a tény, hogy a fenti vita szolgált kiindulópontként a
pszichoanalitikus néprajz világhírű magyar képviselője, Róheim Géza Európán
kívüli, ausztráliai és új-guineai terepkutatásai számára. BRONISLAW MALINOWSKI
(1884-1942), lengyel származású brit szociokulturális antropológus, a terepmunka
modern módszerének kidolgozója. 1915-1918 között több évet töltött a
délkelet-új-guineai Trobriand-szigeteken, amelyeknek kultúrájáról hét
nagyszabású monográfiát publikált. A London School of Economics egyetemi
tanáraként már saját korában is klasszikusnak számító írásaival nagy hatást
gyakorolt a kulturális antropológia elméletére és módszertanára. Műveiből eddig
magyarul mindössze egyetlen szemelvénygyűjtemény jelent meg Baloma címmel,
Bodrogi Tibor válogatásában (1972, Gondolat Kiadó).