Újpogányok A kezdetben abszurd módon ábrázolt cselekmény egy közelebbről meg nem
határozható személyiség élményeit adja elő, az író által szubjektív realizmusnak
nevezett stílusban. Néhány részlet arra enged következtetni, hogy az elbeszélő
autobiografikus módon ábrázolja, saját börtönélményei kapcsán, a levert 56-os
forradalom után megélt történéseket. Az egymást kiegészítő, mozaik formában
összefűzött epizódok művészeti programját a lírai eszközök alkalmazása
dominálja, melyek a fogvatartás körülményeit jellemzik, olyan, a valóságban is
létező személyiségek élményvilágát felelevenítve, akik méltósággal viselték az
újraébredő diktatúra bosszúhadjárata által kiszabott büntetéseket - a halálos
ítéleteket is beleértve. A kommunista önkényuralom rosszemlékű vezéregyéniségei
mellett napjaink világuralomra törő balliberális birodalomépítői megvetendő
tulajdonságok torzképében lesznek a továbbiakban bemutatva, az elbeszélővel,
illetve más, jellegzetes látásmóddal karakterizált mellékfigurákkal folytatott
párbeszédek alapján. A váltakozó, alkalmanként történelmi helyszíneken
lejátszódó, ugyancsak valóságban is létező, valamint konstruált egyének
megjelenítését magában foglaló, nem ritkán drámai hangvételű cselekmény
összességének alapvető hangulatát humoros olvasmányosság jellemzi. A regény
mondanivalója, még ha alapvető tartalmi indítéka szórakoztató jellegű is, az
ideális eszmeiség fennebbvalóságában nyilvánul meg, a vulgáris haszonelvűséggel
szemben. Szendrődi Győző 1942-ben született Budapesten. Középiskolai
tanulmányait 1956-ban kezdte meg a budai Petőfi Sándor gimnáziumban, ahonnan
1958-ban a ?népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben
való tevékeny részvétel? miatt kizárták. Csaknem tíz éven át dogozott
segédmunkásként, míg1967-ben sikerült elhagynia az országot. Bécsben elvégezte
az egyetemet pszichológia főszakon és művészettörténet, ill. filozófia
mellékszakon. Jelenleg többnyire Magyarországon él. Tudományos műveit német
nyelven, irodalmi alkotásait magyarul adja közre.