Puskinland - Helikon Zsebkönyvek 139. Mentem és arra gondoltam, elborította a
világot a téboly. Az őrület válik normává. Ha meg valami normális, az a csoda
érzését kelti. Borisz, a Puskinland főszereplője igazi nonkonformista
értelmiségi, aki mindennapos küzdelmet folytat a nagybetűs szovjet élettel ? és
határozottan vesztésre áll. Megannyi honfitársához hasonlóan ő is az alkoholba
menekül az össznemzeti kilátástalanság elől; mivel műveit úgysem engedélyezi a
cenzúra, írás helyett leginkább az ivással foglalkozik. Idővel azonban felsejlik
előtte egy másfajta kiút lehetősége; miután a családja Nyugatra emigrál, még az
őt vegzáló KGB-sek is azt tanácsolják neki, hogy addig kövesse a példájukat,
amíg megteheti. Menni vagy maradni? ? ez tehát a kérdés, és mi lehetne illőbb
környezet egy ilyen kínzó dilemmához, mint a Puskin Emlékhely, ahol Borisz jobb
híján idegenvezetőnek áll, és ahol az imádott Költő egyszerre eleven klasszikus
és holt közhely, felbecsülhetetlen közkincs és olcsó turistalátványosság?
Szergej Dovlatov a XX. század második felének egyik legizgalmasabb orosz
elbeszélője, amit ez a méltán kultikus kisregény is ékesen bizonyít. A
Puskinland erős önéletrajzi alapokon nyugvó, fájdalmasan humoros történet egy
abszurd és ellentmondásos társadalomról, ahol látszólag mindent átjár az
irodalom szakrális szeretete, ám ahol íróként szabadon létezni mégis lehetetlen.