A víz édes íze ?Landry örömmel járta a vidéket. Amire most vágyott, ami
olyannyira megigézte, régen félelmet keltett benne: valahányszor megállt
Prentiss-szel az erdő szélén a lenyugvó nap fényében, a fák sötétje lesben
várakozó szörnynek tűnt, amely már rég kiszemelte magának, és most a jussát
követeli. Prentiss vak volt erre a rettegésre, Landry pedig nem mondhatta el
neki, hogy két világ van. És ez az új világ akár fel is falhatja őket, ahogy az
anyjukat, Kicsi Jamest és Esthert, és aztán? Ám kiderült, hogy nem minden lépés
veszélyes. Az ismeretlen csak újabb tisztásokhoz és még több napfényhez
vezetett, s végül megértette, hogy kevesebb a félnivaló, mint képzelte, és ez
alighanem olyan igazság volt, amiben már régóta hinni akart - hogy minden
veszedelemben ott rejlik a nyugalom csírája, és minden rosszban van valami jó.
Mi mással lehetne magyarázni a világ kegyetlenségét, amikor némi öröm is akad:
vasárnap délután figyelni, ahogy az anyjuk Kicsi James hegedűcincogtatását
hallgatja, a friss, ropogós ágynemű, vagy a víz édes íze az ültetvényen
végigdolgozott hosszú nap után.? Csodálatos regény a szövetségről, amely örökre
megváltoztatja két felszabadított rabszolga és egy georgiai farmer életét Barack
Obama egyik kedvenc könyve 2021-ben Man Booker Díj-jelölés, 2021 Dylan
Thomas-díj jelölés, 2021 Az amerikai polgárháború alkonyán uniós katonák
vonulnak át Délen, Georgia államon, hogy az ültetvények rabszolgáinak tudtára
adják: immár szabadok. Ám ez a szabadság a fehérek uralta társadalom romjai
között születik meg, amely forrong a haragtól, és elszántan védi
felsőbbrendűségét. Két frissen felszabadult rabszolga, Prentiss és Landry egy
helyi földműves, George Walker tanyáján keres menedéket. Északra készülnek, hogy
felkutassák anyjukat, de nincs pénzük, és még sosem jártak az ültetvény határain
túl. A jóravaló George és felesége, Isabelle megszánja őket, és munkát ad nekik.
De a köztük létrejövő szövetséget és a kölcsönös bizalmat a helyi közösség
képtelen megemészteni: baljós árnyak vetülnek minden erőfeszítésükre, miközben
ők egy jobb, békésebb világ megteremtésén fáradoznak? A víz édes íze őszintén és
mély együttérzéssel mutatja be a polgárháború utáni Georgiát, és azt, hogy még a
rasszizmus és az erőszak sem irthatja ki az emberséget. A remény az a hajtóerő,
amely feledhetetlenné teszi Nathan Harris regényét ? nem véletlenül választotta
az Oprah Daily, a The Washington Post, a Time és a Boston Globe is 2021 legjobb
regényévé. ?Harris karakterei sokrétűek, magával ragadóak és rendkívül jól
kidolgozottak? Ahogy a történet újabb és újabb rétegei bontakoznak ki, Harris
hihetetlen éleslátással tárja fel az egyéni indítékokat és szereplőinek
sebezhetőséget, így leplezve le, kik is ők valójában, és mivé váltak? A
bizonytalanság viharos időszakában Nathan Harris az emberiség túlélésre,
együttérzésre és jóakaratra való képességére koncentrál, amely még a legsötétebb
órában is megmutatkozik? ? New York Journal of Books