Száll a kakukk a fészre Honfoglaláskor a nagy kavarodásban elveszett Mackó nevű
komondorunk, kezes jószág. Mindenkinek a kezét tépi le. Először. A becsületes
megtalálónak kézből fizetünk. Nos, ez egy Facebook-bejegyzés a honfoglalás
korából, épp csak példaképpen. Lackfi János új könyvét nem kell túl komolyan
venni: bolondozás ez, a képzelet képtelen játéka - milyen posztok születhettek
volna, ha van Facebook Jézus idejében, vagy a reformáció korában, vagy a francia
forradalom alatt... De vannak a könyvben képzelt párbeszédek is, melyekben a
magyar költészet jeles alakjai a zord és földhözragadt valósággal szembesülnek:
Petőfi például a Nemzeti dal soraival biztatja egy honfitársát, aki ezt
zaklatásnak veszi; Léda pedig egy kicsivel több aktivitást várni el Adytól a
Héjanász borongós sorai helyett. Lackfi János, mondhatni, tiszteletlenül bánik a
történelem nagy alakjaival és a magyar irodalom zseniális alkotóival, de emögött
a tiszteletlenség mögött mély szeretet, rengeteg ismeret és persze remek
humorérzék bújik meg.