Anyám kalapjára Ezek a történetek az elképzelhető legsűrűbb szövésű anyagból
vannak. Egyetlen fölösleges szót sem találunk bennük. Egy rövid, vázlatrajszerű
jellemzésbe, egy lelki- vagy testi állapotba egész élet van besűrítve. Így aztán
történetre a szó hagyományos értelmében, azaz fordulatra, csattanóra voltaképpen
nincs is szükség, hiszen az írásmű maga nem több nem kevesebb, mint a főszereplő
élete. A hamisítatlan Duvanel-i alak senki konszenzusát nem keresi. Nem
védekezik; elesettségében, gyerekességében, kiszolgáltatottságában őrületében
találja meg önazonosságát. Adelheid Duvanel pedig soha nem árulja el az
alakjait. A legmagányosabb, a leggyámoltalanabb is megőrizheti méltóságát.