Szemérmes alkotmánybíráskodás Működésének három évtizede alatt Magyarország
Alkotmánybírósága számos, a hazai nemzetiségeket érintő ügyet tárgyalt.
Foglalkozott a kisebbségek fogalmával (milyen feltételek mellett lehet bizonyos
társadalmi csoportokat kisebbségnek tekinteni), a kisebbségi hovatartozással (ki
gyakorolhatja a kisebbségi jogokat), egyes konkrét kisebbségi jogokkal
(parlamenti és önkormányzati képviselet, a kisebbségi önkormányzatok jogállása,
nyelvhasználat), valamint a szűk értelemben nem kisebbségi jognak tekinthető, de
a gyakorlatban elsősorban a kisebbségeket sújtó, szociális problémákat is
felvető diszkriminációtilalmi kérdésekkel. A szerző a kapcsolódó ügyek
mélyreható elemzése alapján úgy látja, az Alkotmánybíróság nem védi hatékonyan a
mindenkori alkotmányban szavatolt kisebbségi jogokat: általános kisebbségvédelmi
attitűdjét túlzott bírói önmegtartóztatás jellemzi, a konkrét ügyekben pedig
legtöbbször elkerüli az érdemi vizsgálatot. Továbbra is megoldandó feladat a
kisebbségekre és a kisebbségi hovatartozásra vonatkozó konceptuális kérdések
tisztázása, a kisebbségi jogok alkotmányos minimumstandardjainak kidolgozása, az
egyenlőség elvének a nemzeti és etnikai hovatartozás lencséjén keresztül történő
értelmezése, valamint a nemzetközi kisebbségvédelem tapasztalatainak hathatósabb
beépítése. A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Jogi Tanszékének
docense, nemzetközi jogász, jogtörténész. PhD-fokozatát 2016-ban szerezte a
Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájában. Kutatási és
oktatási tevékenységének középpontjában a kisebbségvédelem, a nyelvi jogok, a
nyelvpolitika és az emberi jogok nemzetközi védelme áll. E témákban több mint 60
publikációt írt, és 50 tudományos előadást tartott Európában, Kanadában és az
USA-ban, magyar és angol nyelven.