A haza milyen? A mind mélyebb és kidolgozottabb csöndek felé tart Markó Béla
letisztult, elegáns és igen személyes költészete. Szinte magától értetődően
jutott el abba a szakaszba, amikor már mer egyszerűen és tud jól írni valaki.
(...) a nagyon letisztult, szinte az élőbeszéd eszköztelenségét idéző, rafinált
(mert finoman mégis átitatja a költészet, hártyaként feszül a szavak mögött, és
tartja meg az egész építményt) szövegek ezek. Markó Béla az a költő, aki mer
egyszerűen és tud jól írni, így a kötet versei nem állítják megugorhatatlan
kihívások elé az olvasót, tán csak a tekintetben, hogy érdemes megtalálni az
egyes darabok mélyrétegeit, és nem elfogadni az egyből kínálkozó értelmezéseket.
Amúgy pedig csupa emlékezetes, csupa emlékezetes mondat. (Papp Sándor Zsigmond)