A haza felé Simon Géza egyike azoknak a ?külföldre szakadt hazánkfiainak?, akik
1956-ban, a forradalom leverése után hagyták el az országot. Ebben a kötetben
azokat az útirajzait és publicisztikai írásait gyűjtötte egybe, amelyekben
részint a korábbi ? 1965-től amerikai állampolgárként tett ? magyarországi
kirándulásainak élményeit, részint ? 2003-tól ? már az itthon töltött hosszabb
időszakokban szerzett tapasztalatait vetette papírra. Az írásokból megismerhető
életút, valamint az ezredforduló magyar történelmének éles kontúrokkal
kirajzolódó vázlata önmagában is érdekfeszítő olvasmány, de a kötet igazi
értékei nem az események rögzítésében, a tájak és emberi karakterek színes
ábrázolásában, hanem azok irodalmi értékű feldolgozásában rejlenek. A ?civilben?
orvos Simon Géza egyaránt birtokolja a realista prózaíróés az alanyi költő
alkati adottságait. Az előbbi teszi alkalmassá arra, hogy kíméletlen kritikát
gyakoroljon a társadalmi, a politikai élet visszásságaival, torzulásaival és a
?közönséges? emberi gyarlóságokkal szemben, az utóbbi szabadítja fel benne a
sugárzó érzelmeket, amelyek hazájához és a ? határainkon belül és a rajtuk kívül
élő ? magyarság ügyéhez kötik. A haza felé olvasóit nem szórakoztatják regényes
történetek, de nem fárasztják nevelő célzatú tanmesék és elvont teóriák sem. A
kötet minden sorából saját világunk hétköznapi tényeire ismerünk, de azok
rejtett összefüggéseit az író látószögéből ismerhetjük fel. Egy olyan ember
látószögéből, aki ? miközben zavarba ejt