Az előretolt helyőrség Galamb kissé nyurga, aránylag széles szájú, és elég
csinos fiatalember volt. Örökké vigyorgott és nagy, kék szeme határtalan
bizalommal nézett az emberekre. Hogy honnan jött és mit csinált azelőtt, senki
sem kérdezte. Itt, a kikötő környékén a legnagyobb fokú modortalanság
ismerőseink múltja iránt érdeklődni. Mindenki onnan jön, ahonnan akar, vagy
ahonnan szabadon bocsátják? A Tigris vendéglőből zeneszó hallatszott ki. Ide
benyitott a jövevény. ...Később, miután a riadókészültség és a mentők
helyreállították a rendet, és összeszedték a sebesülteket, a kétségbeesett
vendéglős mindössze ennyit tudott mondani a rendőrkapitánynak: ? Bejött egy
őrült ember sétapálcával, azt mondta, harmonikázni akar, és lerombolta a
helyiséget... A kocsmáros nem hazudott. Harrincourt valóban kiállt a kocsma
közepére, és legszélesebb udvarias vigyorával így szólt: ? Hölgyeim és uraim!
Engedjék meg, hogy az orkeszter karnagyától kölcsönkérjem a szájharmonikát, és
néhány pásztorábrándot adjak elő. Utána legyen szabad anyagi támogatásukért
esedeznem egy szegény, de tehetséges muzsikus számára? Általános zűrzavar
támadt. Csörömpölés, ordítás, verekedés zaja töltötte be a helyiséget, és egy
alkalmas pillanatban Galamb az egész bárpultot a verekedőkre dobta, majd
utánahajította a kocsmárost a konyhakéssel, a csaposlegényt a tüzes piszkálóval
és a főpincért a fiával... Másnapra rendbe hozták a vendéglőt, este szólt a
zene, és a kórházban tartózkodó törzsvendégeket leszámítva, együtt volt a
szokott esti közönség.