Az élet megismerése A nagy emberek kinyilatkoztatásait nem szavuk, hanem a
szellemük szerint kell megítélni ? a szellem szerint, mely a történelemben az
élet fejlődésével bontakozik ki. Ezeket az egyes emberek életének egyenként és
szakadatlanul kell magyarázniuk, s ezek új titokszerűséget nyernek minden új
megnyilatkozásban. Az ember igazzá lesz, ha ebben az életben felfoghatja Istent;
ha erre nem képes, ez ránk nézve a legnagyobb baj. Ha azt tudod, hogy minden,
ami létezik meg van töltve és át van hatva Istennel és hogy minden, ami tiéd, az
az Ő ajándéka, akkor felfogod a Végtelent a végesben, és azt, aki ad az
ajándékban. Akkor jut értésedre, hogy a valóság valamennyi ténye csupán az Egy
Igazság megnyilvánulása folytán érthető meg és hogy minden birtokodnak egyetlen
jelentőségét nem a bírásban, hanem abba a viszonyban fogod találni, melyben a
végtelen áll. És így nem mondhatjuk, hogy megtalálhatjuk. Nem kutathatjuk őt egy
tárgyban, elsőbbséget adva ennek más tárgy fölött, nem kereshetjük egy helyen.
Nem megyünk a boltba reggeli világosságért; kinyitjuk szemünket és látjuk. És
így kell értenünk azt, hogy a Brahma mindenütt jelen van. Éppen ezért mondta
Buddha, hogy szabaduljunk mindattól, ami én-ünk életét korlátozza. Ha nem lenne
helyette más valami, ami határozottan kielégítőbb és tökéletesebb, akkor Buddha
tanácsának nem volna semmi értelmi. Ki mérlegelné komolyan ezt a tanácsot, s ki
lelkesülne azért, hogy mindent feláldozzon, amije csak van, ha cserébe semmit
sem kapna? S így istentiszteletünk valóságban nem abból áll, hogy fokozatosan
többet akarunk kérni Istentől, hanem abban, hogy megsemmisítjük az
együttműködést okozó torlaszokat és róla való tudásunkat odaadás, készséges
szolgálat, jóság és szeretet által fokozzuk.