Elbeszélők a két világháború között III. Az antológia-sorozat harmadik kötete az
utóbbi években újrafelfedezett mesterek - Laczkó Géza, Nagy Endre, Zsolt Béla,
Sziráky Judith és mások - kincseiből válogat. Aki novellát ír, szinte a
lehetetlenre vállalkozik. Hiszen teljes sorsot kell megjelenítenie, de nincs
tere, hogy a kezdettől végig ívelő történetet beszéljen el, csak egyetlen
kiragadott részletről szólhat, amelynek azonban a teljeset, az egészet kell
magába sűrítenie. A magyar novella legnagyobb korszaka talán a két világháború
közötti időszak, olyan írók, mint Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Krúdy
Gyula, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Szomory Dezső, Hunyady Sándor, Gelléri Andor
Endre, csak kivételes időkben jelentkeznek kortársakként, s a véletlenben nem
könnyű felfedezni a törvényszerűt. Hiszen mindegyik különbözött a másiktól, más
volt a világa, a világlátása, módszere, stílusa; közös bennük talán `csak`
ennyi, Kosztolányi vallomása szerint: `Más irodalmat akartam, mint az eddigi.
Egy magyar literatúrát, amely ment a programtól (...) és akarata ellenére
magyar.`