Marcel Proust nyomában Marcel Proust monumentális műve, Az eltűnt idő nyomában
az író életének regénye. Proust semmit sem talált ki, ugyanakkor mindent
átalakított: gyermekkor, képzőművészeti és zenei élmények, utazások, amelyek
egyfajta anyaggyűjtésként szolgáltak könyvéhez. Szereplőinek nagy része az
általa látogatott irodalmi szalonok Párizs-szerte ismert tulajdonosai, művelt
grófnők, gazdag mecénások, akiknek egy-egy vonását fedezhetjük fel Guermantes
hercegné és a gazdag polgári szalontulajdonos, Madame Verdurin személyében.
Charles Swann, a tehetős, művészetszerető dandy, Odette de Crécy, Swann
félvilági szerelme, az arisztokrata Charlus báró, Bergotte, az írói mintakép,
akit Proust elsősorban Madame Arman de Caillavet szalonjának rendszeres
látogatójáról, a későbbi Nobel-díjas Anatole France-ról mintázott meg,
valamennyien a szalonok törzsvendégei voltak. Míg a narrátor Marcel az eltűnt
időt kutatja, a könyv szerzője Marcel Proust nyomába ered. Bemutatja Proust
életének olykor humoros, máskor tragikus fordulatait, súlyos asztmával terhelt
gyerekkorától a nagyvilági mondén életmódján át egészen addig, míg parafával
bélelt szobájának magányában, gyógy- és kábítószerek mértéktelen fogyasztása
mellett csak az írásnak szentelte életét. Az egyes fejezetek végigvezetik az
olvasót Proust Párizsán, feltárul botrányos Goncourt-díjának története, az
eltűnt idő felidézésének módszere, Henri Bergson hatása a prousti regényre, a
szerelem, a féltékenység és a szenvedés lélektani ábrázolása, a zene és a
festészet szerepe a huszadik század egyik legjelentősebb regényében.