Magyarország és szomszédai A Kárpát-medence mai országainak kapcsolatait a közös
történelmi múlt öröksége feszültségekkel terheli. A versailles-i békerendszer,
amely etnikai alapon akarta átrendezni a határokat, nem megoldotta a
soknemzetiségű birodalmak problémáit, hanem megsokszorozta immár nemzetállami
keretek között. A kisebbségi jogok védelmére a nemzetközi jog sem tudott
megfelelő válaszokat adni, e kérdés elsősorban az egyes országok kapcsolatain,
az aktuális politikai hatalom jó- vagy rosszindulatán, vagy éppen közömbösségén
múlik. A közép-európai rendszerváltások időszakában újabb lendületet kapott a
kérdés rendezése, több nemzetközi dokumentum is született a kisebbségek
védelmére. Emellett az elhallgatott vagy burokban tartott kisebbségi kérdés a
térség országai bilaterális egyezményeinek részévé is vált, nem utolsó sorban
figyelemmel az euro-atlanti integráció kívánalmaira. 1991 és 2003 között
Magyarország - Ausztria kivételével - minden szomszédjával alapszerződést
és/vagy kisebbségi szerződést kötött, akkor rendkívül kedvező nemzetközi
visszhanggal megtámogatva. Mára ez a fény megkopott, főként az érintett országok
kapcsolataiban, a kisebbségeket érintő vitákban alig hallunk ezekről a
szerződésekről. Vajon a kétoldalú szerződések valóban alkalmasak a kisebbségi
jogok megerősítésére, a kisebbségek helyzetének javítására? Hogyan viszonyulnak
az államok ezeknek a szerződéseknek a végrehajtásához, tartalmuk több lehet-e
írott malasztnál? Mi a szerepe a bilaterális szerződéseknek a nemzetközi
kisebbségvédelmi rendszerben? A kötet tanulmányai ezeknek a kérdéseknek járnak
utána.