Környezet és etika II. változatlan utánnyomás Milyen értelmezési lehetőségeket
és válaszokat kínál az etika a globális környezeti válságra? Mennyiben
gazdagította etikai gondolkodásunkat az ökológiai belátás? Bár az elmúlt években
örvendetesen nőtt a téma iránti érdeklődés, és több felsőoktatási intézményben
indultak kurzusok, amelyek az ökológiai gondolkodásmód társadalomelméleti
alkalmazásával foglalkoznak, az ökofilozófia legismertebb képviselőinek munkái
magyarul alig hozzáférhetők. Szöveggyűjteményünk ezt a hiányt pótolja: a
környezeti etika klasszikus szövegeit, különféle irányzatait, főbb témaköreit és
legvitatottabb kérdéseit mutatja be. Magyar nyelven a maga nemében egyedülálló
vállalkozás. Környezeti etika azonban nem létezik. Névadóinak jóhiszemű tévedése
akkor is veszélyes, hogyha a bioszféra-válság - immár földtörténeti horderejű -
etikai kérdéseit az erkölcsi eszmék történetétől elszakítva próbálják feltenni,
valami merőben újfajta, környezeti etika illetékességi körében, de még
veszedelmesebb, ha környezeti etikán az alkalmazott etika egy új ágazatát értik,
valami olyasmit, mint a munkaerkölcs vagy a szexuál-etika. A természet vége, ma
ugyanúgy, mint egykor a Húsvét-szigeten, Új-Zélandon vagy Mezopotámiában, egy
civilizációs katasztrófa jele: a jóról és a rosszról alkotott legalapvetőbb
feltevéseinket teszi kérdésessé, tehát az egész etika újragondolására késztet.
Kérdéseinkkel a hagyomány érvényességéről és megújításáról folyó, s mindig is
zajló etikai párbeszédhez kell fordulnunk. Ott pedig nyomban kiderül, hogy
környezeti etikáról, mint olyanról már csak azért sem beszélhetünk, mert magát a
környezeti kérdést minden etikai iskola másként teszi fel, másképpen érvel, és
szükségképpen más következtetésekre jut. Közös azonban a legkülönfélébb
gondolati iskolák körében terjedő felismerés, hogy amit az ember a természettel,
illetve nem-emberi lénytársaival művel, erkölcsi megítélés tárgyát képezi.