És mégis mozgok Az ezredfordulót néhány álmosan nyújtózó esztendővel már
meghaladtuk, amikor egy tavaszi napon túl korán ébredtem, és ha már így alakult,
felkerekedtem, hogy friss, kemencemeleg pékárut zsákmányoljak reggelire. A
Keleti pályaudvar hajnali szürkületében a vadászmező, akarom mondani, pékség
felé lopakodtam, amikor ismerős alak bukkant fel előttem. Többször megdörzsöltem
a szemem, az észlelés azonban nem változott: ő az, a matematikus, könyvtáros,
tanár, szakfordító, szolgálatmegtagadó, lelki vezető... Akivel eddig szinte
mindig csak a Reáltanoda utcai kutatóintézet könyvtárának villany világította
labirintusában találkoztam, amint a polcok közötti másfél méteres szakaszokon
cirkál... A turista. Mert a mozgásán és felszereltségén egyértelműen látszott,
hogy nem hirtelen ötlet lódította útnak, hanem rutinszerű tevékenység végzésére
indul. Közel húszévnyi ismeretség után tudtam meg, hogy Merza József szakmai
berkekben jól ismert teljesítménytúrázó, és írói munkássága felöleli túráinak
elmesélését is. Milyen szerencsés vagyok, gondoltam, hogy ismerhetek egy embert,
aki a reáliák Csendes-?óceánja mellett legalább olyan otthonos a humán
beltengerekben, aki a lelki kérdések aggályos boncolása (megszenvedése) mellett,
lám, a testét is próbatételek elé állítja, aki a próbatételek előtt és után (és
közben!), lám, oda tudja magát adni az élet örömeinek - milyen gyakran
ismétlődik MJ beszámolóiban a szófordulat, és élveztem az életet! -, és aki a
nehézségek-kellemetlenségek és boldog pillanatok széles amplitúdójának bejárása
közepette is figyelmes segítője az oldalán caplató társaknak. A túrós táska
hamarabb fogyjon el, mintsem kihűl... Igen, mindannyian úton vagyunk, szeretnénk
teljesíteni egy általunk vagy mások által kitűzött távot - az időjárásról ne
beszéljünk, és ne felejtsük el élvezni az életet! Kállay Kotász Zoltán