Bocs, hogy élek (...) lefekszem a padlóra, és szemezek a plafonnal. Már nem
vagyok tizenhat, és ettől furcsa módon fojtogat a sírás. Felnőtt vagyok.
Felnőtt, aki nem tudja megkülönböztetni a vízórát a gázórától. Felnőtt, aki nem
tudja, hogyan kell adóbevallást készíteni, vagy hogyan kell kitölteni egy sárga
csekket. Felnőtt, aki képtelen nemet mondani. Felnőtt, felnőtt, felnőtt. Minél
többet ismételgetem, annál kevesebb értelme van. Bocs, de nem lehet
visszacsinálni az egészet? Balássy Fanni kisprózái és Korbuly Ági grafikái jó
adag öniróniával és daccal vezetik át az olvasót a kamaszkorból a felnőttek nem
kevésbé bonyolult világába.