A Tóték című kisregény - az Egyperces novellák mellett - Örkény István
(1912-1979) legismertebb és legjellegzetesebb műve. A könyv alakban először
1967-ben megjelent rövid, alig százoldalas írásban a szerző az abszurd és a
groteszk csúcsait ostromolja - nem véletlen, hogy a kisregény, illetve az abból
készült színpadi adaptáció nem egy mondata szállóigévé vált. (Háromba vágtad,
édes, jó Lajosom?) Igaz, ez nem egyedül Örkény érdeme, hiszen a történet alapján
Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre főszereplésével készült, Isten hozta, őrnagy
úr című, 1969-es Fábri Zoltán-film nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tótékat az
egész ország megismerje. A Tóték drámaváltozatát nagy sikerrel játszották
külföldön is, többek között franciául is bemutatták, s az előadás 1971-ben
Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. Kétségtelen, hogy Örkény e
remekműve meg is érdemelte ezt a díjat, hiszen benne olyan mondatok követik
egymást, mint ez: Kedves Mariska, ha esetleg egy pópának öltözött öregasszony
lépes mézet akarna sóra cserélni, legyen szíves, lövesse főbe. vagy ez: Még
senki se szökött meg azért, mert szájában (kizárólag elővigyázatossági okokból)
egy zseblámpát tartott.