Több mint három évtized után 1978-ban került haza a magyar Korona, s ezáltal
mód nyílt arra, hogy művészettörténész kutatók ismét megvizsgálhassák. Tőlük
függetlenül, 1983-ban két másik érdekes vizsgálatot is végeztek, de ezt már
aranyműves szakemberek, azaz ötvösök. Ez utóbbi csoport vizsgálati eredményeit,
következtetéseit, feltételezéseit ismerteti röviden Csomor Lajos, a csoport
egyik tagja ebben a könyvben. Mivel ténymegállapításaink nem mindenben egyeznek
meg a tudományos kutatókéval, természetes, hogy következtetéseik és
feltételezéseik is eltérőek. A szerző elöljáróban közli, hogyan történt a két
vizsgálat és kik vettek részt benne, majd leírja a Koronát mai állapotában és
ismerteti a Koronakutatás eddigi eredményeit. S miután az ötvösök a Korona
mérésekor már azon is tűnődtek, hogy a szakemberek szemében nyilvánvaló
változtatásokat milyen okból és miképpen hajthatták végre - a páratlan
ötvösalkotás szerkezetéből arra is következtettek, hogy milyen - ma már nem
látható - részletek lehettek még a Koronán. A Korona-kutatás szempontjából ez a
tényekben és következtetésekben gazdag fejezet munkájuknak talán legfontosabb
eredményeit tartalmazza. A szerző - lévén gyakorló aranyműves - ezenkívül még
arra is vállalkozott, hogy a maga szemszögéből bizonyítsa a Korona mint
ötvösalkotás egységét, következtessen arra, hogy milyen lehetett eredetileg és
mai szakmai tapasztalatai alapján elmondhassa tervezésének menetét. De még ennél
is tovább lép: egy középkori munkafolyamat-leírás és a részmunkafolyamatok
logikája alapján nagyon meggyőző módon írja le, hogy eredetileg miként
készülhetett a Korona? Az olvasók számára talán ez a könyv legérdekesebb része.
A kézi mesterségek eszközei és munkafolyamatai nagyon lassan változnak, nagyon
konzervatívak; az aranyműves szerző tehát joggal szólhat erről, és feltétlenül
figyelni kell megállapításaira. (Hiszen ő most is tudna dolgozni ezer év előtti
szaktársai munkaeszközeivel és azok is tudnának az övéivel. Nem is szólva a
munkafolyamatokról, amelyeknek sorrendjét a használt anyag természete határozza
meg alapvetően!) A könyv utolsó fejezeteiben a vizsgálati eredményekből adódó
következtetések és feltételezések összefoglalását tárja elénk a szerző.
Figyelemre méltóan állítja párhuzamba aranyműves szempontból a Koronával rokon
ötvöstárgyakat, érzékeltetve, hogy ez az aranyművesség inkább kapcsolható
Kelethez, mint Nyugathoz. Végül a történelmi események és a kor ideológiája
segítségével próbál magyarázatot adni mindarra, amit magából a tárgyból, a
Koronából sikerült kiolvasniuk. A szerző bízik abban, hogy a tudomány
feltételezéseinek eredménnyé merevedése előtt könyvének sikerül megteremteni
ebben a kérdésben is - László Gyula szavaival - a termékeny bizonytalanságot. A
kötet végén 32 oldal szakmai rajzot találunk. Valamennyi Csomor Lajos munkája