Rockszínpadi éveim A múlt század hatvanas éveiben, serdülőkoromban kezdődött
beat korszak, a pop- és rockzene gyermekkoromban még nem létezett. Felnőtté
cseperedésemmel egy időben bukkant fel, fejlődött, és fejlődik ma is. Hogy ennek
részese és tanúja is lehettem, többet érdemel holmi sztorizásnál. Különösen
érdekes volt a műfajjal és a rajongó, zajongó közönséggel foglalkozó
újságcikkeket, elemzéseket újra olvasni, ; ezekben kezdetben csak a
bizonytalanság volt biztos: kell-e ez nekünk itt, a zavartalanul fejlődő
szocializmus országában? Kell-e az egypárt rendszerű hatalomnak? Engedjék, vagy
tiltsák? Hónapokon át próbáltam a gondolataimat rendbe szedni, az eseményeket
időrendbe rakni, de a barátom mindvégig arra biztatott, : ?Ne spekulálj, mondd,
ami eszedbe jut. Mesélj kedvedre. Majd egyberázzuk, mint bográcsban a gulyást.
Attól ízletes. Kedves olvasóim, a gulyás elkészült. Tálalom. Makrai Palit persze
előbb ismertem, mint ő engem. A Jézus Krisztus Júdásaként fényesen bizonyította,
hogy nemcsak kiváló zenész, énekes, hanem nagyszerű színészi talentummal is
rendelkezik. Hosszú lenne felsorolni közös dolgainkat, őszintén szólva fiaskóra
nem is emlékszem. Arra viszont annál inkább, amikor 2006 nyarán, A Napba
öltözött leány csíksomlyói bemutatójának végén, a szakadó esőben is tomboló
siker közepette, százezer emberrel a hátunk mögött megöleltük egymást, és jól
kisírtuk magunkat egymás vállán. A helyszín, a téma, a körülmények s mindaz a
sok-sok nehézség, amivel szembe kellett néznünk, elképesztőérzelmeket váltott ki
belőlünk. Egyszerű munkára nem is emlékszem. A Jóisten nekünk mindig a nehezebb
utat jelölte ki. Gyönyörű margitszigeti rockoperák és musicalek, köztük a
felejthetetlen A Megfeszített, államiságunk ezredik évfordulóján, a
rendszerváltás Népstadion-beli István, a királya nyolcvanezer ember előtt, a
határon túli előadások sora, legutóbb pedig 2016- ban és 2018-ban az Itt élned,
halnod kell... Koltay Gábor filmrendező